Legendásan jó szimatú, nagy termetű vadászkutya. Származása: Nagyon régi – legalább kétezer éves – fajta. Franciaországban, Svájcban és Belgiumban Hubertus-kopó néven ismerik, mivel a vadászat védőszentje nagy, fekete vérebekből álló kutyafalkát tartott apátságában. A múltban királyok egész sora rajongott a vérebért. A fajta neve talán az arisztokráciával való kapcsolatát fejezi ki, de lehet, hogy „tiszta vérű” voltára vagy a vadászatban tanúsított rettenthetetlen bátorságára utal. Annyi bizonyos, hogy nem a vérszomjasságára, hiszen a véreb a legszelídebb kutyafajták egyike. A vadászatot játéknak fogja fel: ha meglátja a zsákmányt az neki pont elég, s vagy buzgón nyalogatni kezdi, vagy egyszerűen csak a farkát csóválja. Vérmérséklete: Nem mindenki számára ideális hobbiállat. Általában kissé szertartásosan és tartózkodóan viselkedik, bár a családtagokkal barátságos. Lételeme a szimatolás, s ha nyomra bukkan, nem könnyű visszaparancsolni. Igényei: Szigorúan meghatározott étrenden kell tartani, amellett gyakori, kiadó mozgásra van szüksége.

Vissza a fajtaválasztékhoz