A spánielek fajtacsaládja legalább a 14. század óta létezik - már Chaucer is megemlíti bizonyos "spániel"-eket a Canterbury mesékben. Származása: Ahogy a spánielek fajtacsaládja egyre sokszínűbb lett, az egyes változatok más-más feladatokra specializálódtak. A 19. század elejére kialakult a "cocker" nevű csoport, ez volt a mai cocker spániel közvetlen előfutára. A "cock" szó, amelyből a név származik, régi jelentése alapján talán a vadak, felriasztására utal, de az is lehet, hogy a szalonkákra (woodcock), mivel főleg arra vadásztak vele. A cocker kitenyésztésének központja Wales és Dél-Anglia volt, de a sokféle színváltozat megjelenésével - a mikor az eredeti fekete színváltozathoz hozzájött például a deres, a fekete-fehér és a vörös -, cocker egyre több hívet szerzett magának más vidékeken is. Az 1930-as évek közepére ez lett a legnépszerűbb kutyafajta Nagy-Britanniában és Amerikában is eléggé elterjedt. Vérmérséklete: Jó kedélyű, ragaszkodó és tanulékony - eszményi kísérő. Igényei: Szőrét rendszeresen kefélni kell, s a lábán és a fülén olykor nyírni is. Sok mozgásra van szüksége. Nem való elfoglalt családba, ahol nem tudnak elegendő időt szánni rá.

Vissza a fajtaválasztékhoz