Múltja igen érdekes. kísérőebnek és házikedvencnek ideális. Származása: Ma már tudjuk, hogy a fajta nem Dalmáciából, azaz Horvátország tengerparti részéről származik, a félrevezető név azonban rajtaragadt. Nagyon régi európai fajta, pontos eredete homályba vész, de biztosra vehető, hogy pointerek is voltak az ősei között. A 19. században divatba jött, mint kocsikísérő kutya - az volt a tiszte, hogy a hintók, fogatok hatalmas kerekei mellett, sőt olykor közöttük loholjon. A fajta mai képviselői hajlamosak járművekkel versenyre kelni, s a lovakhoz való vonzódást is örökölték őseiktől. Vérmérséklete: Értelmes, jó kedélyű, eleven állat; nem bántja a gyerekeket és könnyen tanul. Igényei: Egy kis vasárnapi séta a dalmatának édeskevés! Hajdan, kocsikísérőként akár 50 kilométert is lefutott egy nap, úgyhogy kell neki a mozgás. Hozzászokott az ember társaságához, és nehezen viseli, ha hosszabb időre magára hagyják.

Vissza a fajtaválasztékhoz