Közepes termetű, rövid szőrű állító- és hajtókopó. Nem is olyan régen még hosszú és rövid lábú változatban is tenyésztették. Származása: Régi magyar vadászkutya. Az 1300-as évekből származó bécsi Képes Krónika "Magyarok az őshazában" című miniatúrája már ilyen jellegű kutyákkal folytatott medvevadászatot ábrázol. a kárpát-medencében kialakult pannon kopó valamikor később Erdélybe került, és utódaiból formálhatták ki az erdélyi kopót. A feljegyzések tanúsága szerint az I. világháború előtti években és a két világháború között az erdélyi kopók sokat használt vadászkutyák voltak. Ám egy 1947-ben kibocsátott román rendelet előírta valamennyi kopó kiirtását, így azután az erdélyi kopó csaknem teljesen kipusztult. Csupán húsz év múlva, hosszú-hosszú kutatás után sikerült két fajtatiszta példányt találni; így megkezdődhetett ennek az ősi magyar kutyafajtának a megmentése és újrateremtése. Vérmérséklete: értelmes, könnyen tanítható, élénk, bátor, rámenős. Kitűnően hajtja és állítja a vadat. Személyi őrző-védő kutyának is alkalmas. Igényei: végtelenül alkalmazkodóképes, igénytelen, kertben és lakásban egyaránt tartható, nem igényel különösebb bánásmódot.

Vissza a fajtaválasztékhoz