Hatalmas testű, méltóságteljes megjelenésű és mozgású, különleges küllemű pásztorkutya. Származása: A legősibb magyar kutyafajta; származása az ókor homályába vész. Valószínűleg a honfoglaló magyarokkal került a Kárpát-medencébe. Nomád állattenyésztő őseinknek legfőbb vagyona a nyáj volt, ennek védelmét a komondorra bízták. Főleg akkor tevékenykedett, amikor a pásztorok pihentek, vagyis éjjel. Önállóan is megvédte a nyájat mindenféle két- és négylábú ellenségtől. Az első írásos dokumentumok a fajtáról 1544-ből valók, egy 1815-ből fennmaradt rajz pedig már a mai típussal megegyező kutyát ábrázol. Tenyésztésének hosszú története során a munkafeltételek kíméletlenek voltak. A kutya vagy győzött vagy elpusztult. Így a századok során genetikai adottságává vált az erős, ellenálló szervezet, a rettenthetetlen küzdőképesség, a méltóságteljes zárkózottság. Vérmérséklete: Kiegyensúlyozott, megfontolt, éber, önálló, de nem akaratos, büszke kutya. Kiváló házőrző; majorságok, kertes házak tiszteletet parancsoló védelmezője. Igényei: Hely-, táplálék- és mozgásigénye meglehetősen nagy. Láncra kötni, ok nélkül büntetni nem szabad.

Vissza a fajtaválasztékhoz