Nagy testű, rendkívül jó felépítésű, szép küllemű, tiszteletet parancsoló megjelenésű pásztorkutya. Kiváló testőr. Származása: Eléggé homályos, feltehetően már a népvándorlás idején őseink kutyája volt. Minden bizonnyal őrző-védő szolgálatot látott el, akárcsak a komondor. Az is valószínű, hogy annak idején a két fajtát gyakran keresztezték egymással, ám a kuvasz is a komondor is megőrizte sajátos fajtajegyeit. A kulturált állattenyésztés kialakulása után a kuvaszelkerült a pásztorok mellől, és „beköltözött” a falvakba, majorságokba. Fajtatisztaságát valószínűleg a majorságokban tudta megőrizni, hiszen ott kevésbé kereszteződhetett más kutyákkal. A fajta rendszeres, tervszerű tenyésztése 1905-ben kezdődött. Neves magyar kinológusok egész sora fáradozott – eredményesen! – azon, hogy ez a nagyszerű kutyafajta fennmaradjon és világszerte népszerűvé váljon. Vérmérséklete: Megvesztegethetetlen, bátor, könnyen képezhető, hűséges, de ha magára hagyják, keveset foglalkoznak vele vagy láncra kötve tartják, könnyen elvadulhat. Igényei: A betegségekkel szemben hihetetlenül ellenálló, szívós, igénytelen. Főleg kertes házakba, majorságokba, tanyákra valók.

Vissza a fajtaválasztékhoz