Bár első ránézésre hasonlít a keleti származású ölebekre, valójában tősgyökeres Földközi-tenger-vidéki fajta. Származása: Pontos származási helyéről megoszlanak a vélemények. A többség szerint Málta szigetén kezdték beltenyésztéssel szaporítani, mások úgy vélik, Szicília a hazája. Abban nincs vita, hogy több száz éves múltra tekint vissza, és az ölebeket is ábrázoló uralkodói portrék tanúsága szerint nem sokat változott az idők során. Sohasem munkával kereste kenyerét, világéletében az európai előkelőségek dédelgetett kedvence volt. Nagy-Britanniába VIII. Henrik uralkodása idején jutottak el első példányai. A szigetországban osztatlan népszerűségnek örvendett egészen a 19. század végéig, amikor a keleti ölebekben vetélytársra akadt. Bár ettől kezdve a máltai selyemkutya némiképp háttérbe szorult, a kipusztulás sohasem fenyegette, és ma is közismert fajta Nagy-Britanniában és Amerikában egyaránt. Vérmérséklete: Ragaszkodó, eleven kiskutya. Hűségesen kíséri gazdáját, de az idegenekkel szemben gyanakvó. Igényei: Hosszú szőrzetét nap, mint nap alaposan meg kell kefélni, és gyakran meg kell mosni. Kevés mozgással is beéri, és nagy hidegben vagy zuhogó esőben nem tanácsos utcára vinni.

Vissza a fajtaválasztékhoz