Lefegyverző, tömör testalkatú, kiegyensúlyozott, méltóságteljes állat. Bája homlokának ráncaiban és sima, tömött szőrzetében rejlik. Kunkorodó farka és lapított ábrázata mulatságos külsőt kölcsönöz neki. Származása: Egyesek úgy vélik, hogy a mopsz ősei a pekingi palotakutya rövid szőrű változatai lehettek, mások szerint a jó izomzatú kiskutya voltaképp egyfajta kicsinyített masztiff. Az első európai példányokat holland kereskedők hozták magukkal Keletről, s Nagy-Britanniába a fajta a 17. században került be. A mopsz erős alkata és természetes bumfordisága jól megfelelt a viktoriánus ízlésnek, és a 19. század közepén-végén nagyon keresett hobbiállat volt. Népszerűsége később csökkent, de újabban ismét növekedni kezd. Vérmérséklete: Nagyon ragaszkodó, és fontos számára, hogy a család befogadja. Jól idomítható. Igényei: Szőrzetének ápolására és futtatására nem kell sok időt szánni. Más kísérőebekhez hasonlóan sok törődést igényel.

Vissza a fajtaválasztékhoz