A perzsa agár vagy saluki egzotikus, kecses külseje kivételes gyorsasággal és állóképességgel párosul. Származása: Az afgán agár rokona, de közel-keleti talán még mélyebbre nyúlnak finom vonásai több mint 3000 évvel ezelőtti fáraósírokon is felismerhetők. Népszerűsége tartósnak bizonyult, s a perzsák és az arabok legkedveltebb segítőtársa lett. - a sólymokkal együtt - a gazellavadászatokon. Zászlós és sima szőrű változata is létezik, bár ezek hasonló eredetűek, hatalmas - csaknem az egész Közel-Keletet felölelő - elterjedési területének egyes részein előnyben részesítik egyiket vagy másikat. Nagy-Britanniában való meghonosítása a 19. század végén kezdődött, mindenekelőtt Lady Amherst jóvoltából. Amerikában a perzsa agár nehezen vetette meg a lábát, de ma már itt is elismert fajtának számít. Vérmérséklete: Barátságos, szófogadó és a gazdájához hűséges, de engedelmességre szoktatása semmiképpen sem mellőzhető. Érzékeny természetű, nem szabad durván bánni vele. Igényei: Csakis olyan helyre való, ahol tágas tér áll rendelkezésére és kedvére száguldozhat. Szőrzetét elég gyakran kell kefélni.

Vissza a fajtaválasztékhoz